Amikor negatív érzelmeket élünk át – például dühösek, zaklatottak leszünk vagy félünk, – agyunk riadót fúj, hogy felkészítse a testünket arra, hogy képes legyen megbirkózni a rá váró feladattal. Ez a válaszreakció azért alakult ki, hogy alkalmassá tegye a testet a külső fenyegetéssel való szembenézésre – gondoljunk csak például az őseinket fenyegető tigrisre. Testünk védekező rendszere vagy a küzdelemre, vagy a veszélytől való menekülésre készít fel bennünket. Ilyenkor az adrenalinszintünk megemelkedik, izmaink megfeszülnek, vérnyomásunk, pulzusszámunk és vércukorszintünk is nő, hogy plusz energiát adjon nekünk a kihívással való szembenézésre.
Az ősi időkben a stresszorok/ stresszt kiváltó tényezők nagyon is valóságos dolgok voltak, amelyek komoly fenyegetést jelentettek a túlélésre nézve. Napjainkban azonban a „küzdj vagy menekülj”/„üss vagy fuss” reakciót ritkán váltja ki fizikai fenyegetés, sokkal inkább valamilyen belső lélektani ok. Sokunkban a belülről generált stresszválaszt valamilyen negatív emlék vagy gondolat váltja ki, amely valamely múltbeli traumában vagy gyermekkorban tanult mintában gyökerezik. A testben végbemenő válaszreakció ugyanúgy nyilvánul meg külső (pl. tigris), mint belső (pl. valamilyen trauma) kiváltó ok nyomán. Az adrenalinszint megemelkedik, a szív gyorsabban ver.
A korábbi tapasztalatokon, illetve negatív emlékeken túl természetesen a hétköznapjaink is telis-tele vannak kisebb-nagyobb „küzdj vagy menekülj” tapasztaltokkal. Például, amikor a főnökünktől kapunk egy e-mailt, amely felzaklat bennünket, amikor ebéd közben az elhízás miatt aggódunk, vagy amikor a rendetlen lakásba hazaérve egy halom házimunka vár ránk. Minden hasonló esetben testünk felkészít bennünket arra, hogy megküzdjünk a problémával vagy hogy elmeneküljünk tőle.

Mondhatjuk persze, hogy „Az én testemből ugyan nem váltanak ki ugyan hasonló reakciókat ezek az apróságok”! De ez nem igaz. Persze, ezekben az esetekben nem olyan mértékben emelkedik meg az adrenalin-, és a kortizolszintünk, mintha tigris üldözne bennünket, ilyenkor csak kisebb fokú válaszreakciókról beszélhetünk. Ha azonban ezeknek a mérsékeltebb reakcióknak a százai vagy ezrei hetek vagy hónapok alatt összeadódnak, a testre és elmére gyakorolt hatásuk felerősödik. A folytonos „küzdj vagy menekülj” válaszreakció mindannyiunkat megvisel, megbetegít, felzaklat, túlsúlyossá, stresszessé, illetve úgy általában boldogtalanná, elégedetlenné tesz.
A „kopogtatás” ezt az automatizmust állítja meg elképesztő hatékonysággal, miközben átprogramozza az agyat és a testet egy számára teljesen új reakcióra.
A minap egyik ügyfelem arról panaszkodott, hogy amikor kinyitja a postaládát, elkapja a frász, hogy ugyan milyen levél fog érkezni, ami kibillenti őt az egyensúlyi helyzetből. Fél kinyitni a közüzemi számlaleveleket, mert attól tart, hogy olyan magas lesz a villanyszámla, vagy a gázszámla, hogy nem tudja kifizetni. Már csak a puszta gondolattól megemelkedik a szívverése, kipirul az arca, kiveri a víz.

Milyen válaszreakciót lehet adni egy ilyen helyzetben? Vagy szembenéz a tényekkel (üss!), kinyitja a borítékot, átnézi a számlát, átgondolja pénzügyi helyzetét, mit csinált rosszul, ami miatt ilyen magas a számla, vagy hogyan fogja megteremteni rá a pénzt, hogy ki tudja fizetni, vagy részletfizetést kér. Vagy annyira megrémül a számlán szereplő összegtől, hogy félredobja, nem törődik vele, eldugja a fiók mélyére, majd lesz valami. Elmenekülni (fuss!) a probléma elől, ami végeredményben egy még nagyobb problémához vezet. Az is előfordult már vele, hogy ki sem bontotta, ledobta az újságok közé. Majd került rá egy újabb újság és teljesen elfelejtkezett róla. Legközelebb egy újabb számla érkezése juttatta eszébe, de addigra már nem találta meg. Fejvesztve kereste, majd egyre idegesebb lett. Nem csoda, hogy megfájdul a gyomra, ha csak a számlák szóba kerülnek.
Ha számodra is ismerős ez a helyzet, te is küzdesz ilyen vagy ehhez hasonló problémával, akkor arra a „kopogtatás” megoldás lehet. Keress meg! Segítek.
Barátsággal 
Forrás: Nick Ortner: EFT-A kopogtató módszer